Void et al.

"Szia Amigo! Van még egy kicsi és érdekes témám a számodra. Az üresség típus."

"És miért lenne szükséged egy ilyen típusra? Úgy értem, én értem a voidot: a függvények és eljárások összhangba hozása. Nincsenek eljárásaink, de vannak olyan függvényeink, amelyek érvénytelent (semmit) adnak vissza."

– Igen, de emlékszel, hogy Ellie nemrég mesélt neked a Callable felületről?

"Igen."

– És arra is emlékszel, mit kell típusérvként átadnod?

"Igen, a visszatérési érték típusa:"

class EmptyJob implements Callable
{
 public String call() throws Exception
 {
  return null;
 }
}

"Helyes. És mi van, ha azt szeretné, hogy a hívási metódus int-et adjon vissza? Mi van akkor?"

"Most már tudom, hogy erre van autobox. Csak átadnék egy egész számot, és minden megy, mint a karikacsapás:"

class EmptyJob implements Callable
{
 public Integer call() throws Exception
 {
  return null;
 }
}

"Kiváló. És mi van, ha a módszer nem ad vissza semmit?"

– Értem, amit mondasz. Akkor az ürességet használjuk az üresség megfelelőjeként?

"Igen."

"Nem lenne egyszerűbb a visszatérési értéket objektummá tenni, majd nullát adni?"

– Néha, de nem mindig.

"Tudod, hogy tényleg az ürességet akartad visszaadni, amikor az Object-et írtad, de lehet, hogy egy másik programozó ezt nem tudja, és azt fogja gondolni, miért adsz vissza nullát."

"Vagy a metódust hívó kód visszatérési értéket vár."

"De amikor az ürességet írod, akkor mindenki azonnal megérti, hogy ez az üresség burkolója, pedig akkor is nullát kell visszaadnod."

class EmptyJob implements Callable
{
 public Void call() throws Exception
 {
  return null;
 }
}

"Hmm. Igazad van. Az a metódus, amely mindig nullát ad vissza, kérdéseket vet fel. De az üresnek nyilvánított metódus megteheti ezt további magyarázat nélkül."

"A kód olvashatósága az első. Szeretem a Java-t!"

"Remek. Örülök, hogy tetszik. Mára végeztünk."